A petíció címzettje: Országgyűlés

Az elmúlt időszak erdőgazdálkodással kapcsolatos vitái egy rendszerszintű problémára irányították rá a figyelmet. A különböző forrásokból érkező információk alapján széles körben az a kép él, hogy az ország erdőterülete növekszik, miközben a természetvédelmi szakma és az állampolgárok jelentős része az erdők állapotának romlását tapasztalja.

Az erdészeti szaknyelvben használt „erdőterület” statisztikai és jogi kategória, amely nem azonos az ökológiai értelemben vett erdővel. Egy véghasznált terület az ingatlan-nyilvántartás szerint továbbra is erdőnek minősül, miközben az élőhelyi folytonosság megszakad, a talajvédelmi funkciók, a vízháztartás és a mikroklíma sérül, az erdei életközösség pedig évtizedekre szétesik. Az ott élő fajok élettere feldarabolódik vagy megszűnik. Az erdő összetett, egymásra épülő kapcsolatok rendszere, amely a fakitermelést követően csak hosszú idő alatt, akár egy évszázad során képes részlegesen regenerálódni. Védett területeken ez a folyamat elfogadhatatlan kockázatot jelent.
A védett természeti területek elsődleges rendeltetése e rendszerek egységének, önszabályozó működésének és hosszú távú ökológiai stabilitásának megőrzése. A jogszabályi környezet ennek megfelelően minden ilyen területre kötelező erejű természetvédelmi kezelési terv készítését írja elő. Ezek a dokumentumok határozzák meg a kezelési módokat, korlátozásokat és tilalmakat. A Bükki Nemzeti Park esetében azonban a kezelési terv mindmáig nem került kihirdetésre, így a gyakorlatban az erdőtörvény szerinti körzeti erdőterv alapján történik a terület kezelése.

Álláspontunk nem az erdészeti szakma ellen irányul. Az erdőgazdálkodás Magyarországon komoly hagyományokra és jelentős szakmai tudásra épül, és a szereplők a hatályos szabályozási keretek között végzik tevékenységüket. Szakmai álláspontunk szerint fokozottan védett területeken kizárólag természetvédelmi célú erdőkezelés indokolt. Az egyéb védett területeken olyan kíméletes, folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási formák alkalmazhatók, amelyek változatos szerkezetű, elegyfajokban és holtfában gazdag, őshonos állományok fenntartását szolgálják. A talaj mint nem megújuló erőforrás védelme, a természetes felújulás elősegítése és a klímaadaptív erdőszerkezet kialakítása egyaránt természetvédelmi és hosszú távú gazdálkodási érdek.
Téves az a gyakran megjelenő állítás, hogy az idős, száz év feletti erdők nem képesek alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. Az erdő korának kizárólag a faegyedek életkorával történő leírása önmagában is szemléleti problémát jelez: a természetes erdőkben a különböző korosztályok egyidejű jelenléte az alapállapot. A hazai erdők jelentős része ezzel szemben egykorú állomány, amely valóban sérülékenyebb a klímaváltozás hatásaival szemben. Éppen ezért indokolt a jelenlegi gyakorlat felülvizsgálata. A természetvédelmi célú erdőkezelésnek a szerkezeti és fajbeli változatosság helyreállítását kell elősegítenie, mivel ez az alkalmazkodóképesség alapja. Az idős erdők nemcsak megkötik, hanem hosszú távon tárolják is a szenet, beleértve a talajban és a talajéletben felhalmozódó készleteket. Ezek bolygatása, illetve a kitermelt faanyag elégetése a klímaváltozás hatásait erősíti.

A társadalmi bizalom helyreállításához átlátható döntéshozatalra, nyilvánosan hozzáférhető szakmai indoklásokra és monitoringadatokra, valamint a természetvédelmi kezelési tervek mielőbbi elfogadására és következetes alkalmazására van szükség. A társadalom közérthető, szakmailag megalapozott erdőkezelést vár. A természeti értékek megőrzése nem ideológiai kérdés, hanem az élhető környezet fenntartásának alapfeltétele.

Írd alá, hogy közösen kiálljunk erdeink természeti értékeinek megőrzéséért.
 

Az állásfoglalást megfogalmazta és kezdeményezte:
Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoport